Régi trükk a reklámszakmában, hogy a cégek a gyerekeken keresztül próbálják megnyerni a szülőket, mondván, elegendő, ha a kicsikben vágyat ébresztenek egy-egy termék iránt, a szülő úgysem tud majd nemet mondani.

Résen kell lennünk: csemetéink nagyon könnyen befolyásolhatók, és bizony ezt sok reklámozó ki is használja. A rajzfilmcsatornák reklámszüneteiben fel-feltünedező babáknak, autóknak és egyéb számunkra megfoghatatlan, ám gyermekeinknek valóságos csodával felérő játékoknak megkérik az árát, amit a szülő gyakran már csak azért is kifizet, hogy ne kelljen a toporzékoló, hisztiző csemetével pironkodni a bevásárlóközpontban.

Nagyon is tudatosan építenek akár egész reklámkampányokat a legifjabb korosztályra, hiszen a szülő gyakran bele sem gondol, hogy milyen veszélyekkel járhat, ha gyermekét egyedül hagyja a televízió előtt anélkül, hogy legalább valamilyen szinten, játékosan felvázolja neki, hogy nem kell mindent elhinni, amit a képernyőn lát. Bármilyen hihetetlen, a kicsik is megértik, - ha elég figyelmet fordítunk rájuk -, hogy nincs feltétlenül szükség a huszonharmadik szuperhős-figurára, csak azért, mert a rajzfilmcsatorna reggeltől estig ezt sulykolja.

A gyerekek is fogyasztók - erre alapoznak azok a cégek, melyek vakon hisznek abban, hogy a felnövekvő generációba nem lehet elég korán belenevelni a fogyasztói társadalom elvárásait - akár anélkül, hogy ez bárkinek is feltűnne. Azzal pedig, hogy az internet is belép a képbe, még megfoghatatlanabbá és ellenőrizhetetlenebbé válik ez a fajta "nevelés", a jól célzott terelgetés abba az irányba, mely megalapozza a jövő vásárlóinak életét, és előirányozza majdani (pénzköltési) szokásaikat.

Külön szót érdemelnek azok a termékek, amelyeket valamelyik ismert mesefigurával próbálnak - bizony jelentős sikerrel - eladni. A pókemberes törölközőn és a micimackós wécékefén manapság már meg sem rebben a szemünk, annyira hozzászoktunk a különféle hősök megjelenéséhez a legváratlanabb helyeken. A minőséget háttérbe szorítja a design, hiszen melyik gyermek tudna ellenállni egy malackás bögrének? És itt a másik kulcsfogalom: a gyerekek nem is akarnak ellenállni. A számukra kínált termékek árának megszabásánál nem kell visszafogniuk magukat a forgalmazóknak, hiszen hamarabb vágyakozik a gyerek arra az édes plüssállatra, mint hogy megtanulná a számokat, és egyáltalán, mielőtt képes lenne, és akarna gondolkodni mindezen.

A gyermekekhez szóló reklámok területe igen veszélyes terep, melyen a szülő is megszeppenve mozog. Ő már érti, hogy mi a célja a színes képeknek, amelyekben a gyermek csak a csodát látja. Mégis, sok esetben nem tehet ellene semmit, mert a csemetének nem könnyű megmagyarázni, hogy mit jelent a családi költségvetés, amibe már egyáltalán nem fér bele a súlyos ezer forintokért kínálgatott, műanyag dobozban érkező boldogság.

A szülő felelőssége, hogy elmagyarázza, figyelemmel kísérje, és megfelelő irányba terelje gyermekét, úgy mozogva ezen a keskeny határon, hogy mégse tűnjön szívtelennek, aki semmit sem vesz meg csemetéjének. És bizony érdemes kitenni magunkat egy kis hisztinek, és mégsem engedni minden kívánságnak - hiszen a mértéktelen vásárlás nem csak anyagilag okozhat problémákat, hanem a gyermek erkölcsi fejlődését is hátráltathatja.

forrás:stop.hu