Évente egy óriás teherhajónyi élelem kerül szemétbe a magyar háztartásokból, és ennek többszöröse a gyártóktól, a kereskedelemből és a vendéglátásból. A szemétbe dobott étel nagy része menthető lenne, de a szigorú szabályok és a finnyás magyarok miatt a nagy részét inkább megsemmisítik. Magyarországon egyre több szegény ember él a kukázásból, de alig jut hozzájuk valami a több száz milliárd forintra rúgó pazarlásból.

Egy év alatt összesen 1,8 millió tonna még ehető élelmiszer kerül a szemétbe Magyarországon Cseh Balázs, a Magyar Élelmiszerbank Egyesület (MÉE) elnöke szerint (a szervezet közvetítőként a felesleges élelem begyűjtésével és segélyként való szétosztásával foglalkozik). Ebben természetesen benne van mindaz, amit az élelmiszeripar, a kereskedelem és a vendéglátás szemétnek minősít.

Magyarországon az ENSZ és az EU adatai szerint egy ember átlagosan 40 kiló élelmet dob ki évente, ami összesen 400 ezer tonna. Ha kilónként 500 forintos értékkel számolunk, akkor a pazarlás 200 milliárd forintba kerül. A lakossági szemétben minden benne van az éppen lejárt szavatosságú olajtól a tányér szélén hagyott maradékig. "Az már ízlés dolga, hogy valaki hajlandó-e megenni az alma vagy a kenyér héját, vagy kidobja" - mondja a szemét összetételéről Cseh Balázs.

Az élelmiszerbank azért nem foglalkozik a lakossági hulladék begyűjtésével, mert az szinte egyáltalán nem újrahasznosítható. "Logisztikai és élelmiszerbiztonsági okokból mi a gyártókkal és a forgalmazókkal vagyunk kapcsolatban. Szemétnek minősül a termék, ha hibás a csomagolása, és akkor is, ha ehető, de valamilyen esztétikai hibája van, vagy alultöltötték a palackot, a zacskót. Az áruházakban folyamatosan figyelik a lejárati időket, és már egy-két héttel, de akár hónapokkal előre tudják, mikor áll elő az a helyzet, amikor már diszkontáron sem tudják eladni a terméket" - mondta Cseh Balázs az [origo]-nak.

Egy élelmiszert is forgalmazó hipermarketlánccal januárban egyeztek meg arról, hogy minden délután elviszik azt az árut, amelyet különben megsemmisíttetnének, és most építik kapcsolataikat a vendéglátóiparban is. A begyűjtött élelmiszert aztán segélyszervezeteknek továbbítják - tavaly hatezer tonnát.

Az egyesület abból indul ki, hogy mindenhol van felesleg; hogy pontosan mennyi, az a cég logisztikai fejlettségétől függ. "Volt már olyan, hogy egy gyártó elutasított bennünket. Az egyik menedzserük közölte, hogy náluk semmi hulladék nincs. Aztán egy év múlva ismét tárgyaltunk velük, akkor egy másik illetékes már nyitottabban állt a kérdéshez. Amelyik cégvezető tudomásul veszi ezt a tényt, akkor általában azt is belátja, hogy érdemes legalább nem kidobni" - mondta Cseh. Konkrét céget azért nem említett, mert szerinte kellemetlen a vállalatvezetőknek nyíltan beszélni arról, hogy a gyártási folyamatban és a kereskedelmi láncban számszerűen mennyi veszteség keletkezik.

"Mi ugyanúgy élelmiszerforgalmazóknak minősülünk, mint bármelyik áruház, tehát betartjuk az összes közegészségügyi előírást. Lejárt szavatosságú terméket nem tudunk átvenni, mert olyat még karitatív céllal, közvetítőként sem lehet forgalmazni" - mondta Cseh. Szerinte ésszerűtlen ez a tiltás, mert a minőségmegőrzési határidő csak azt jelzi, a gyártó meddig garantálja, hogy a terméke ugyanolyan, mint ahogy a raklapra került. Attól nem lesz beteg senki, hogy pár napja lejárt csokoládét eszik Cseh Balázs szerint.

A pazarlás másik arca az éhezés. Magyarországon 100-200 ezren nem jutnak mindennap elegendő táplálékhoz, de még többen vannak azok, akik nem jutnak rendszeresen megfelelő minőségű élelmiszerhez, például húshoz: ők az úgynevezett minőségi éhezők. Az Eurostat 2011-ben készült felmérése szerint a magyar lakosság 26 százaléka nem jut legalább kétnaponta húshoz vagy annak megfelelő vegetáriánus ételhez.

"Ez azt jelenti, hogy zsíros kenyéren él legalább két és fél millió ember. A kalóriák megvannak a táplálékban, de alig van vitamin és fehérje. A nagycsaládosok, az egyedülálló idősek és a gyermeküket egyedül nevelők között még nagyobb az egyoldalúan táplálkozók aránya. Ezért szoktam azt mondani, hogy hárommillió minőségi éhező él közöttünk. Sok családban telente választani kell a fűtés és a táplálkozás között, így aztán a gyerek éhesen megy iskolába" - mondta Cseh.

A magyar élelmiszerpazarlás megfelel az ország gazdasági fejlettségének. Közép-Afrikában átlagosan 0-10 kiló élelem kerül szemétbe egy év alatt, míg Nyugat-Európában és az Egyesült Államokban 100-110 kiló. A pazarlás szinte kizárólag gazdasági kérdés Cseh Balázs szerint, de azért vannak generációs különbségek. "Az én szüleim nem dobnának ki egy fél szelet kenyeret sem, mert megélték a kőkemény élelmiszerhiányt a világháború alatt, de a gyermekeimnél már egész más a helyzet" - mondta.

Az élelmiszerhulladék egyéni újrahasznosításával egy kapitalizmussal szemben kritikus mozgalom tagjai, a freeganek foglalkoznak (a freegan életformát egy napra az [origo] újságírója is kipróbálta). Tagjai Budapesten is körbejárják a piacokat a kidobott, de még ehető gyümölcsért, zöldségért (a freegan kifejezés az angol szabad és a vegetáriánus szó összevonásából származik). A összegyűjtött anyagokból főzött ételt megosztják egymással és a rászorulókkal, hajléktalanokkal. A freeganek azért is utasítják el a húst, tejet, tojást, mert ezeken nem látszik egyértelműen, ha romlottak.

Szabadkai Vera környezetvédő aktivista Londonban és Budapesten is kipróbálta a freegan-táplálkozást. "Meg merem kockáztatni, hogy egyre szűkül a különbség" - mondta az [origo]-nak arról, hogy mekkora az eltérés egy brit és egy magyar kuka élelmiszertartalma között. Szerinte itthon láthatóan egyre több a kukázásból élő szegény ember, mégis sokkal jobban őrzik a szemetet, mint Nagy-Britanniában. "Ott egész közösségek élnek a szemétből, a freegan-életmód jobban benne van a szubkultúrában, divattá vált" - mondta.

forrás: origo