péntek, április 20, 2018
Text Size
Jog Cikkek Mi kell még ahhoz, hogy a biztosító fizessen..?

Ebben a rovatban hasznos jogi tanácsokkal, hírekkel valamint jogszabályfigyelővel segítjük az olvasókat a tudatos fogyasztói magatartás kialakítása érdekében.

Nem elég a baleseti bejelentőlap, 2 tanú írásos nyilatkozata, számla a javításról egy szélvédőtörés kapcsán ahhoz, hogy a biztosító fizessen? De igen.

A fogyasztó autópályán haladt személygépjárművével, amikor egy teherautó előzése során a tehergépjárműről lerepülő tárgy a kocsija szélvédőjének csapódott. A szélvédőn törés és két hosszirányú repedés keletkezett. Az esetről a helyszínen baleseti bejelentőlapot töltöttek ki, amelyen a tehergépjármű vezetője elismerte a károkozás tényét. Rendelkezett kötelező felelősségbiztosítással, azonban a biztosító a számlával igazolt 160.000 Ft javítási költséget nem volt hajlandó megfizetni a sérült gépkocsi tulajdonosának.

Miért nem volt hajlandó fizetni a biztosító?

Álláspontja szerint a kárigényhez mellékelte a baleseti bejelentőt a fogyasztó, mely szerint az okozó teherautó vezetője elismerte a felelősségét a bekövetkezett káreseményért, miután azonban a káresemény részletei nem voltak egyértelműek, külön megkereste a biztosítottat írásban és telefonon is. A megkeresésre adott válaszok alapján véleménye szerint a baleset körülményei tisztázatlanok, magát a káreseményt az okozó jármű vezetője nem látta. Álláspontja szerint a teherautóról semmi nem repülhetett le, hiszen az le volt ponyvázva.

Mit vizsgált a Pénzügyi Békéltető Testület?

Azt, hogy a helyszínen aláírt kárbejelentőlapon közölt káresemény kapcsán a biztosítónak fizetési kötelezettsége megállapítható-e, a fogyasztó a sajátosan bekövetkező káresemény bekövetkezését kellően igazolta-e.

A megállapítható tények:

- a tehergépjármű a baleset okozásakor érvényes kötelező gépjármű felelősségbiztosítással rendelkezett.

- a kárbejelentő lap a biztosítóhoz becsatolásra került. A kárbejelentő lapon, amelyet a fogyasztó és a károkozó is aláírt, a károkozó a károkozás tényét elismerte, minden további kikötés, megjegyzés nélkül.

- a kárrendezési eljárás során a fogyasztó a biztosítónak megküldte az utasoknak a káresemény bekövetkezésére vonatkozó írásbeli nyilatkozatait. Az utasok, mint a káresemény szemtanúi írásban akként nyilatkoztak, hogy a nyitott platós, nyitott konténert szállító tehergépjárműről lerepülő tárgy a fogyasztó által vezetett gépjárműben kárt okozott.

 

Ehhez képest a biztosító amiatt utasította el az igényt, mert írásban és telefonon megkereste a károkozót a károkozás körülményire nézve, aki nyilatkozata szerint nem látta a károkozást.

 

A kötelező gépjármű-felelősségbiztosításról szóló 2009. évi LXII. törvény 32. § (1) bekezdése szerint a biztosító a kártérítési követelések jogosságát a biztosított felelősségre vonatkozó nyilatkozatában foglaltak és a rendelkezésre álló tények és adatok összevetése alapján, a biztosított kártérítési felelősségéhez mérten köteles megállapítani.

 

A káresemény időpontjában hatályos Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 346. § (2) bekezdés szerint ha a károkozás egyik félnek sem róható fel, de a kár egyikük fokozott veszéllyel járó tevékenysége körében bekövetkezett rendellenességre vezethető vissza, a kárt ez utóbbi köteles megtéríteni.

 

A Pénzügyi Békéltető Testület a rendelkezésre álló adatok értékelése alapján arra a következtetésre jutott, hogy a fogyasztó a káresemény bekövetkezését igazolta. A jogvita tárgyát képező káresemény olyan sajátosan bekövetkező káresemény, amelyet a károkozó gépjárművezető feltétlenül nem észlelhet, mivel a károkozó előtt haladva nem látja a gépjárművéről leeső, vagy a gépjárműve által felvert károkozásra alkalmas követ. Ezért, figyelemmel arra, hogy a biztosító nem tudott bemutatni olyan, a károkozótól származó nyilatkozatot, amelyben a károkozó a károkozás tényét egyértelműen vitatta volna, viszont a fogyasztó a kárbejelentő lapon is szemtanúként feltüntetett utasok nyilatkozatával igazolta a károkozás tényét, a károkozás bekövetkezését igazoltnak fogadta el.

 

A járművek fizikailag ugyan nem kerültek egymással érintkezésbe, mégis a kialakult bírói gyakorlat szerint a gépjárművek egymásközti viszonyában a polgári jogi kártérítési felelősség megállapítása kapcsán az akkor hatályos Ptk. 346. § rendelkezései alkalmazandók. Eszerint ha veszélyes üzemek közös károkozása esetén egyik fél sem vétkes, de a kár egyikük fokozott veszéllyel járó tevékenysége keretében bekövetkezett rendellenességre vezethető vissza, a kárt ez utóbbi köteles megtéríteni. A bírói gyakorlatban és a jogi irodalomban ismert azon értékelés, amely szerint a gépjárműről leeső, vagy felverődő kő a veszélyes üzem körében előforduló rendellenességnek tekinthető, amely esetben a veszélyes üzemi tevékenységet folytató gépjármű az okozott kárt megtéríteni tartozik. Márpedig ha a felelősség megállapítható, akkor a károkozó kötelező gépjármű felelősségbiztosítási fedezete terhére a biztosítót fizetési kötelezettségét terheli.